Régen nem szerettem a süteményeket, főleg a habos, vajas sütiket, csak az "egyszerűeket". Igazából ez most is így van, de egész sokat fejlődtem! :) Az egyik gyerekkori kedvencem az isler. Csak karácsonykor sütöttük, de akkor mindig. Legalábbis egy ideig. Aztán szépen elmaradt...Az emlékeimben úgy élt, hogy mi sosem raktunk darált diót a tésztájába. De egy oldalon egy cukrász tanár nem túl kedvesen megjegyezte, hogy az islerbe igenis kell dió vagy mandula. Ezt megfogadva én is így készítettem. A receptet innen vettem.
Isler
20 dkg liszt, 15 dkg darált dió (vagy mandula), 20 dkg puha vaj, 10 dkg porcukor, csipet só
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd fóliába csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Legalább egy órát pihentetjük, de akár egy éjszakára is bent maradhat. A tésztát megfelezzük, lisztezett deszkán olyan 4-5 mm vastagra kinyújtjuk. Tetszés szerint kisebb-nagyobb formákkal kiszúrjuk és sütőpapírra rakjuk. Előmelegített, 180°C-os sütőben 8-10 percig sütjük (vagy 175°C-on kb. 12-15 percig). Ha a tészta széle elkezd pirulni akkor már biztosan jó. Ugyanezt csináljuk a másik adaggal is. Miután kisültek és ki is hűltek, lekvárral összeragasztjuk őket.
Csokimáz
20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj, 0,5 dl langyos víz, csipet fahéj
Az apróra vágott csokit gőz fölött megolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a langyos vizet. Eredetileg a tésztába akartam fahéjat tenni, de elfelejtettem, így a csokit ízesítettem vele. Egynemű masszává keverjük, a lángot takarékra vesszük. Megpróbáljuk minél szebben bevonni az islereket. (Részemről van még mit tanulni!) A bevont islereket sütőpapíron dermedni hagyjuk. Díszíthetjük kókuszreszelékkel, csokival berácsozhatjuk, rakhatunk rá dekorcukrot, de hagyhatjuk csak úgy csokisan is.
Ez a diós változat már frissen is puha és omlós, talán egy kis lisztet még el is bírt volna. De nagyon-nagyon finom!
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd fóliába csomagoljuk és betesszük a hűtőbe. Legalább egy órát pihentetjük, de akár egy éjszakára is bent maradhat. A tésztát megfelezzük, lisztezett deszkán olyan 4-5 mm vastagra kinyújtjuk. Tetszés szerint kisebb-nagyobb formákkal kiszúrjuk és sütőpapírra rakjuk. Előmelegített, 180°C-os sütőben 8-10 percig sütjük (vagy 175°C-on kb. 12-15 percig). Ha a tészta széle elkezd pirulni akkor már biztosan jó. Ugyanezt csináljuk a másik adaggal is. Miután kisültek és ki is hűltek, lekvárral összeragasztjuk őket.
Csokimáz
20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj, 0,5 dl langyos víz, csipet fahéj
Az apróra vágott csokit gőz fölött megolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a langyos vizet. Eredetileg a tésztába akartam fahéjat tenni, de elfelejtettem, így a csokit ízesítettem vele. Egynemű masszává keverjük, a lángot takarékra vesszük. Megpróbáljuk minél szebben bevonni az islereket. (Részemről van még mit tanulni!) A bevont islereket sütőpapíron dermedni hagyjuk. Díszíthetjük kókuszreszelékkel, csokival berácsozhatjuk, rakhatunk rá dekorcukrot, de hagyhatjuk csak úgy csokisan is.
Ez a diós változat már frissen is puha és omlós, talán egy kis lisztet még el is bírt volna. De nagyon-nagyon finom!
3 megjegyzés:
Nyuszika!
Rosszul emlékszel, mindig tettünk bele diót.Puszi.
Jó volt. Kár hogy már elfogyott
Ha te mondod...
Megjegyzés küldése