Ételfotozás - amatőr szemmel

Azonnal szabadkozom, mert bőven az amatőr/kezdő kategóriát képviseljük. Jelen írás nem a képek komponálására kívánja irányítani a figyelmet, hanem inkább a technikai háttérre.

Alapvetően az elkészült finomságok mellett az én feladatom a fotózás és a képek utómunkája. Mindkettőt erőteljesen tanulom még.

A gép

Korábban egy kompakt géppel (Fuji S1500) ment a fotózás, de mivel a fotós tudásom nincs elég magas szinten ezért nem tudtam kompenzálni a hiányosságait, korlátait. Korán fel is merült bennem az igény, "technokrata" lévén, hogy egy tükörreflexes gép mekkora minőségi ugrást jelentene. Tudni kell azonban azt is, hogy ez lényegesen zsebbe nyúlósabb mutatvány. A "minden-egyben" gépek híveinek/tulajdonosainak nem mindig magyarázható meg, hogy miért is éri meg. Nekem is meg kellett vívnom itthon a harcomat, de azóta hál' istennek nem kell magyarázkodnom.
Kb egy hónapja váltottunk digitális tükörreflexes (dSLR) gépre, egy Pentax K10D személyében. 

Hatalmas előny az objektívek cseréjének lehetősége. Persze egy alap manuális* objektív-park is legalább egy középkategóriás kompakt ára.  De mindennek ára van, főként a minőségnek.

*manuális: a régi filmesgépekről rengeteg használható a mai dSLR-eken is. Utóbbiakhoz már inkább az autófókuszos (AF - ugyanis itt a fókuszmotor, ami a fókuszálást végzi, az objektívben van) verziók dukálnak, de mivel az étel nem szalad el, kis gyakorlással hamar hozzászokhatunk a manuálishoz is, jelentős pénzt spórolva.

A fény

Az ételfotózásnak az egyik, ha nem a legkritikusabb pontja a megvilágítás.Rengeteg olyat látni az interneten, ahol telibe vakuzott vagy éppen gyengén megvilágított képet tesznek fel. Ezek szerintem nagyon sokat rontanak a megjelenésen. Persze ettől még lehet finom az adott étel, de a fotónak az a célja, hogy érzelmeket váltson ki, vágyakat teremtsen. Ha egy jól komponált kép láttán az embernek kedve támad elkészíteni az adott ételt, akkor már elérte a célját.

A külső, forgatható és/vagy dönthető fejű vaku hatalmas segítséget nyújthat, ha már kevés a fény vagy eleve fényszegény helyen fotózunk. Ez utóbbit egyébként jobb kerülni, mint ahogyan a direkt napfényt is.

 [Dönthető és forgatható vaku - ilyet használok]

Szerencsére a fényt nagyon jól lehet "formálni". A direktbe vakuzást még a kompakt gépekkel is el lehet kerülni némi leleményesség és néhány eszköz segítségével. Ez lehet akár egyszerű papír lap vagy külső vakuk esetén erre a célra rendszeresített softbox. A papírt (akár több rétegben) a vaku elé tartva lágyítható annak fénye, illetve különböző szögekben megdöntve irányítható is valamelyest. A softbox hasonló elven működik csak jóval hatékonyabban.

 [Softbox]

Ha sterilebb képet szeretnénk érdemes lehet esetleg tárgysátrat használni. Ez is elkészíthető otthon, házilag, de van készen megvásárolható is. Itt a sátrat kívülről megvilágítva, akár egyszerű lámpákkal is, elég homogén/lágy fényt érhetünk el. Hátránya, hogy általában nem túl nagyok belülről, így korlátoltabbak.

 [Tárgysátor]

Hasznos dolog még a derítés. Erre egy mezei A/2 fehér lapot használunk. Mivel általában csak az egyik oldalról kap fényt a fotózandó téma, így a másik oldala sötétebb, árnyékos marad. Ezt ellensúlyozhatjuk, ha az árnyékos oldalhoz odatartjuk a papírt, visszaverve a pl. ablakon beérkező fényt. Az egész téma több fény kap és a árnyékok is lágyabbak lesznek.

Utómunka

A képeket gyakran utólagosan kell "javítani".

Ilyen korrekció lehet a fényesség, kontraszt, telítettség állítása, a levágás (crop), csak hogy a legalapvetőbb dolgokat megemlítsem.

Az ilyen munkákhoz  elég sok program van, több-kevesebb tudással. Én jelenleg az Adobe Photoshop CS4-et használom, igencsak alapszinten.

Mivel ez (is) egy igen tág téma, így csak a fontossága miatt említettem meg.

Az írás Hugi kérésére, felvetésére született.

Később még lehet bővítve, vagy akár folytatva is lesz.