2011. szeptember 13., kedd

Diós-barackos linzer

Ez itt most kérem, saját kreáció. Jó-jó, ízre olyan, mint az isler, de azért mégis egy kicsit más. Apró barackdarabok teszik izgalmasabbá a tésztát. Ez persze egy kicsit meg is nehezíti a szaggatást. Éppen ezért érdemes minél kisebb kockákra vagdosni a barackokat. Ötven gramm azért nem olyan sok, ki lehet bírni :)



Diós-barackos linzer - kb. 60 db

245 g liszt, 70 g dió, 50 g aszalt barack, 210 g vaj, 100 g porcukor, (házi) vaníliás cukor
+ baracklekvár, étcsokoládé

Először a diót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd ledaráljuk. Az aszalt barackot nagyon apró kockákra daraboljuk.
A száraz anyagokat egy tálba mérjük. Hozzáadjuk a kockára vágott vajat, majd szétmorzsoljuk a lisztes keverékkel. Gyorsan összegyúrjuk, fóliába csomagoljuk és legalább egy órára hűtőbe tesszük.
A pihentetett linzertésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, kinyújtjuk, majd tetszőleges formával kiszúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, végül előmelegített, 180°C-os sütőben kb. 8-10 perc alatt kisütjük. Vigyázat, az aszalt barack miatt könnyebben ég!
Baracklekvárral összeragasztjuk, félretesszük pihenni. (A frissen ragasztott linzert nehéz csokiba mártani, ezért hagyjuk hadd szívja meg magát lekvárral) Végül étcsokoládéba mártjuk.

Nincsenek megjegyzések: