50. évfordulóra

Általában sajnos nem jut annyi idő az itthoni sütögetésre, fotózásra, mint ahogy én azt szeretném. Most bezzeg időm lenne, de nem süthetek :( Mondjuk úgy, hogy egy darabkával könnyebb lett a jobb hüvelykujjam...Varratszedésig kényszerpihenő meg kímélés van.

De van nekem egy adósságom, amit azért megmutatok. K nagyszüleinek az 50. házassági évfordulójára készült. Erre a tortára sajnos hatványozottan igaz, hogy kevés időm volt rá, sőt a vége felé, már türelmem se sok. Épp csak hogy hazaestünk a kétnapos gyulai pihenőnkből, én már neki is kezdtem a sütésnek. Estére betöltöttem a tortákat, megszíneztem a marcipánt, megcsináltam a virágokat, aztán másnap jött a "móka". Eredetileg három szint készült, de úgy beidegesedtem, hogy végül a felső szintet el se vittem. (Apáék legalább örültek neki :P) 

Úgy terveztem, hogy a torta alapszíne nagyon világos barna lesz. Nos gyakorlatilag púderszín lett belőle. Újraszínezni se kedvem, se időm nem volt, tekintve, hogy délre vinni kellett a tortát.

Aztán jött a burkolás...Már-már a hajamat téptem, annyira borzalmas volt a marcipánnal dolgozni! A két alsó szint még úgy-ahogy elfogadható lett, de a felsőnél már annyira ideges voltam, hogy hagytam a fenébe...(Hozzáteszem, így is bőven elég lett a torta!)

Na meg a számok...Állítva szerettem volna a torta tetejére szúrni őket, de egy éjszaka alatt nem szárad ki annyira, hogy tartása is legyen. Így maradt a kevésbé szép megoldás...

Sajnálom nagyon, mert amikor az ember lánya annyira akarja, hogy jól sikerüljön, tuti nem lesz olyan... :( Azért a mamáék így is nagyon örültek neki és mindenki dicsérte, hogy finom volt. 

 Az alsó szint csoki, a felső meggyes-csoki. A 3. szint meg áfonyás volt.