Az utóbbi egy-két receptben szerepelt a vaníliakivonat, és nagy valószínűséggel ez még sok receptben így is lesz. Persze a mezei vaníliás cukor is ad egy kis plusz ízt, ha tehetjük, néha-néha használjunk bourbon vaníliás cukrot. A legjobb persze az lenne, ha mindig frissen kaparnánk a vanília belsejét, de az nem lenne túl olcsó móka. Amolyan köztes megoldás a vaníliakivonat (nem azonos a vanília aromával!). Sajnos nem kapható minden boltban, sőt én igazából csak két helyet ismerek (Budapesten) ahol van, ott is drága. Chili & Vanila blogján viszont találtam egy receptet, így otthon is elkészíthető. Így sem olcsó, de míg a boltban kb. 250-300 ml kivonatot kapnék, ugyanannyi pénzből csináltam 750 ml kivonatot és még maradt is kb. 5 szál vaníliám.
Három dologra lesz szükségünk: egy üveg jó minőségű vodkára, kb. 10 szál vaníliára és türelemre. A vaníliákat óvatosan kettéhasítjuk (magok maradnak), és betesszük őket az üvegbe. Ezután jól lezárjuk és sötét helyre rakjuk. Egy hétig pihentetjük, ezután néhány naponta megrázzuk az üveget. 3-4 hét után kész is a borostyánszínű "arany" :). Megkóstolni szerintem nem érdemes, mert nincs jó íze, viszont a süteményeknek, krémeknek mindenképpen jót tesz. Állítólag folyamatosan pótolható mind a vodka, mind a vanília, így elvileg addig tart, amíg meg nem unjuk a készítését.
Három dologra lesz szükségünk: egy üveg jó minőségű vodkára, kb. 10 szál vaníliára és türelemre. A vaníliákat óvatosan kettéhasítjuk (magok maradnak), és betesszük őket az üvegbe. Ezután jól lezárjuk és sötét helyre rakjuk. Egy hétig pihentetjük, ezután néhány naponta megrázzuk az üveget. 3-4 hét után kész is a borostyánszínű "arany" :). Megkóstolni szerintem nem érdemes, mert nincs jó íze, viszont a süteményeknek, krémeknek mindenképpen jót tesz. Állítólag folyamatosan pótolható mind a vodka, mind a vanília, így elvileg addig tart, amíg meg nem unjuk a készítését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése