Diós koszorú

Még a nyáron szemeltem ki a receptet, szerelem volt első látásra (ez is). Időnként eszembe jutott, gyönyörködtem benne, végül mindig mást sütöttem. Most végre sor került erre is. És egy kicsit csalódtam. Nem ment olyan pikk-pakk, ahogyan a képeken, a tészta túl lágy volt (bár ezt valószínűleg én bénáztam el), a dió meg nagyon potyogott. Nagy nehezen beleemeltem a formába, az eredmény meg véletlenül se hasonlított az eredetire. Ronda lett, de finom. Ez azért vigasztal egy kicsit.

Forrás és fázisfotók: Moje Wypieki 

Diós koszorú

Tészta:

175 g fehér liszt, 400 g rétes liszt, 375 ml tej, 120 g puha vaj, 75 g nádcukor, 25 g élesztő, 2 tojás, 1 tk vaníliakivonat, egy csipet só

A töltelékhez:

200 g apróra vágott dió, 60 ml juharszirup, 5-6 ek nádcukor, 2 kk fahéj

Rumos szirup a tetejére:

4 ek nádcukor, 3 tk rum

Az élesztőt 1,5-2 dl langyos tejben felfuttatjuk, a többi hozzávalóhoz adjuk, majd lágy kalácstésztát dagasztunk belőle. A maradék tejet érdemes apránként adagolni, nehogy túl lágy legyen a tészta. Ha mégsem állna össze liszttel pótoljuk, de arra figyeljünk, hogy ne csak fehér lisztet adjunk hozzá! A kész tésztát meleg helyen 1 órán át kelesztjük.

Amikor a tészta megkelt, átgyúrjuk, majd vékonyra nyújtjuk. (kb. 60x40 cm-es téglalappá) Megkenjük a juharsziruppal, eloszlatjuk rajta a nádcukrot, végül a pirított, aprított diót és a fahéjat is. Próbáljuk meg egy kicsit belelapogatni. Ezután feltekerjük és egy éles késsel kettévágjuk, de csak az egyik végét vágjuk el! (Lásd a fázisfotókat) A két szálat csavarjuk egymás köré, majd fordítsuk koszorú alakba. Óvatosan emeljük át egy koszorúformába vagy egy tepsire. 180°C-on 40-45 percig sütjük.

A tetejére csurgathatunk rumos szirupot is. Ehhez a cukrot és a rumot összefőzzük, majd a meleg kalácsra csurgatjuk.